A nővéremmel, Christinával egy palermói kertben ültünk, kortyolgatva egy délelőtti Campari-ba és üdítőbe, amikor csalárdnak kezdtem érezni magam. A tengeri szellő felszállt a kikötőből a teraszra, amikor háziasszonyunk, Nicoletta Polo Lanza Tomasi, Palma di Montechiaro hercegné elmesélte annak a palazzónak a történetét, amelyen jártunk, és amelynek tulajdonosa egykor a Lampedusa család volt. Pont ezen a helyen írta Nicoletta, hogy Giuseppe Tomasi di Lampedusa, a sor utolsó tagja írta A leopárd , amely egy arisztokrata szicíliai család bukását a 19. század végén mutatja be. Amit természetesen olvastál, tette hozzá, mivel író vagy, és Szicíliáról írsz. Lestem a húgomnak egy pillantást, amely azt mondta: Ne szólj egy szót sem . Bal: A bukatin szardínia a La Cambusánál, Palermóban. Jobb: Gangi, középkori falu Észak-Szicília hegyeiben. Simon Watson

Nem olvastam A leopárd , ami gyakorlatilag Szicília szinonimája. De megtudtam, hogy Lampedusa azután írta a regényt, hogy depresszióba esett, miután családi birtokát bombázták a második világháború alatt. 1957-ben bekövetkezett halálát követően az ingatlant hibátlanul helyreállította a Lanza Tomasi család. Ma Nicoletta felügyeli a Butera 28-at, az apartman stílusú vendégszobák gyűjteményét, amely a palazzo belsejében található, Palermo egykor veszélyes, ma már divatos Kalsa negyedében. Emellett főzőtanfolyamokat tart, piactúrákat vezet és őrzi a helyi kulináris bölcsességet.

Az előző látogatások során megszerettem a szicíliai gasztronómiát: az örökös búzafajtákat, a generációk által átadott caponata recepteket, az őshonos Frappato és Catarratto szőlőt. A szigetet az különbözteti meg, hogy még Olaszország többi részénél is több ezer éven át betörték és meghódították. Ezt a történelmet Palermo arab és normann építészetében láthatja, a központ , a különböző etnikai csoportok vendéglátóhelyeinek útvesztőjében. De főleg az ételekben kóstolhatja meg, amely a szigetet uraló kultúrák jegyét viseli. Meg akartam osztani Christinával az itt elfogyasztott étkezéseket, ezért 30. születésnapjának előestéjén idehoztam, régóta esedékes nővérek útjára, hogy értékelje a régit és felfedezze az újat. Bal: Egy diák olajbogyót szed a Nicoletta Polo Lanza Tomasi egyik főzőtanfolyamán a butera 28-ban, Palermóban. Jobb: granitas Colicchiában, Trapaniban. Simon Watson

Indulásunk során Nicole, az ausztrál recepciós asszisztens megállított minket. Nektek el kell mennetek a Vucciria-ba és az Aperitivo Alley-ba - suttogta. Tíz perc múlva indulok. El foglak vinni.

Nicoletta lehallgatta. Vucciria? Nem nem nem. Rendben, egy előétel , bírság. De kérem, kérem, ne beszéljen fiúkkal!

A legendás Vucciria piac standjai éjszaka zárva tartanak, de néhány bár, például a csupasz csontú Taverna Azzurra, az utcára nyílik. Hűvös gyerekek ültek a járdaszegélyre, vagy nekidőltek a bódék legördült acélrácsainak. Nos, megtaláltuk a szakállakat és a tetoválásokat! - kiáltott fel Christina. Az árusok sült szardellát árultak, panel (csicseriborsó fritters), sfincione (vastag kenyér pizza), és pani ca 'meusa (belsőséges szendvicsek), hogy felszívja a bort, amelyet mindenki ivott. Összegyűrt szalvéták töltötték meg az ereszcsatornákat. Az utca tetején egy 18. századi vallásos szobor állt színes fényekben, amelyet Nicole Disco Jesus-nak nevezett. Olyan Szicília, mondta. A Gangivecchio birtok udvara, Gangi falu közelében. Simon Watson

Úgy tűnik, így hiányzik a vacsora foglalás. A bor, a sült étel, a szakállas szicíliai férfiak és a Jézus-diszkó között majdnem éjfél volt, mire ellenőriztem az időt. Átkoztam, de Nicole nem törődött vele. (Úgy tűnt, hogy az idő általános figyelmen kívül hagyása is olyan szicíliai.) Zavaromra Nicolettát tárcsázta. Előadást készítettem: Csaló vagyok, kudarc vagyok, soha nem olvastam A Leopard….

10 percen belül Nicoletta biztosított nekünk egy kültéri asztalt a La Cambusában, egy alulértékelt étteremben, amelyet Palermitans szeretett. Az óra ellenére a gyerekek még mindig áttépték az utca túloldalán található Piazza Marina buja parkját. Más Butera 28 vendéget vettünk észre, akik csatlakoztak hozzánk és kortyoltak limoncello miközben felfaltam egy tökéleteset bucatini szardínia - a tésztaüzem, a vad édeskömény illatos, a szardínia folyékony. Mindig hallgassa meg a szicíliai nőket.

Mielőtt a ködös kora reggel elindultunk Palermoból, a Mercato del Capoba mentünk füge, kenyér és nedves golyók után. burrata —A kirándulás viteldíjának változata. Két órával nyugat felé tartottunk San Vito Lo Capo felé, ahol gyönyörű türkizkék vizű, de Taormina presztízsének és Mondello kényelmének semmi sem volt, ezért ezeknek a helyeknek egyikét sem angol jelek és felfújt árak. Észak-afrikai aura van az alacsony, négyszögletes, rózsaszínű semleges épületekben, az ajtókban lógó gyöngyökben, a jázminban és a bougainvillea-ban, amelyek lebomló falakat borítanak le.

Strandos túrát terveztünk a Zingaro Természetvédelmi Terület kaktuszai, gyümölcsfái és virágzó bokrai között, 7½ érintetlen mérföldnyire a védett tengerparttól. A tengerparti túrákhoz piknikellátásra van szükség, ezért van a San Vitóban a Salumeria Enoteca Peraino. A pult mögött csíkos újságos sapkás fiatal férfiak türelmesen hallgatták, amikor megpróbáltam spanyolul beszélni velük, rámutatva a sonka lábára és a sajtokra, és azt mondtam: nagyon sós és a nagyon erős . Vettünk Nebrodi sonka és éles, fiatal pecorino egy eldugott, fehér kavicsos helyre egy úszáshoz és egy sziesztához. Az éjszakai élet a Vucciria piacon, Palermóban. Simon Watson

Rengeteg tenger gyümölcsei fogyaszthatók San Vitóban, de vacsorára Bianconiglioba mentünk, amely a Fehér Nyúl nevét kapta. Alice Csodaországban . Közvetlenül a piazza mellett található, olyan ételekre specializálódott, mint a párolt nyúl és a steak tartár fürjtojással, és hosszú listája van a kifinomult szicíliai borokról, üdvözlő lehetőség egy tengerparti városban, amely többnyire fagylaltozók . Az abroszok és a finom ételek szép ellentétben álltak a gyerekekkel, akik a közeli 15. századi templom előtt fociztak. Amikor a hely kiürülni kezdett, Daniele Catalano - tulajdonos, maître d ’, borrajongó - beszélgetett velünk a nyári zúzásról és a San Vito-ban növekvő mindenféle jázminról. Éjfél elmúlt, amikor otthagyott minket, hogy rózsákat vásároljunk néhány gyerektől az utcán. Olyan boldog voltam és leégtem, egy percbe telt, mire rájöttem, hogy esni kezdett.

Az emberek Trapaniba, egy Szicília nyugati partjainál lógó földnyárba mennek, két okból: kompot fogni vagy halkuszkuszt enni. Közelebb Tuniszhoz, mint Rómához, ez annak bemutatója, ahogyan a szicíliai főzés a volt megszállók - jelen esetben az arabok - konyháját sajátjaival veszi feleségül. Itt szinte minden ételben észak-afrikai fűszerek és búzadara, a városon kívüli lakások sója és a dombokról származó mandula jelenik meg. Bal: A Piazza Mercato del Pesce, Trapani. Jobb: Szicíliában honos tüskés körte, La Cambusában. Simon Watson

Nicoletta ajánlására Christinával elmentünk Francesca Adragnához az Ai Lumi-ba, egy panzióba, a Corso Vittorio Emanuele, a főutca melletti egykori palotába. Természetesen Francesca tudta, hol van a legjobb halkuszkusz - ez volt a földszinti helyén, az Ai Lumi Tavernettában, egykor a palota istállóiban, most pedig egy sötét erdős, rusztikus tavernában, amely a Corso felé nyílik. Ittunk helyi sört narancsvirággal, amikor a halkuszkusz három részből állt: a puffadt, levegős kuszkusz, a korall garnélarák és a húsleves, lényegében mahagóni színű halászlé, finomra őrölt mandulával sűrítve, fahéjjal és sáfránnal lágyítva . Ez igazi kényelmi étel volt, és meggyógyultnak éreztük magunkat a hajtásunk miatt.

Keskeny sétálóutcáival és a Földközi-tenger megdöbbentő kékje felé induló terrakotta épületeivel Trapani egy séta , az esti séta, amely szent olasz időtöltés. Christinával jázmin granitákkal kezdtük a miét a híres Colicchián. Ezek a gyümölcsökkel, dióval vagy virágokkal ízesített granulált jégek egy újabb példája annak az ételnek, amelyet arabok hoztak ide, és amelyet azóta évszázadok alatt a szicíliaiak tökéletesítettek.

A hullámok beszippantották a régi tengerpart falának köveit, amikor kirakatoltuk a korallékszereket, miközben hallgattuk, ahogy férfiak és nők hívják egymást az üzletekből. Ai Lumi közelében tömeget észleltünk egy erősen megvilágított üzlet előtt. Odabent örömömre találtam egy piramisba rakott boros hordókat, a táblákra írt szőlőfajtákat. A borokat pohárral és literrel árolták. Mi ez a hely? - kiáltottam egy lófarokkal rendelkező férfinak. Intett a dugóknak és a poharaknak. Voltak Inzolias, Chardonnays, Nero d'Avolas és Frappatos. Úgy döntöttem, hogy veszek egy-egy poharat, amikor megláttam, és angolul írtam egy másik táblára: VINO AMBRATO: CSAK ERŐS EMBEREKHEZ, egy hajlított bicepsz rajzával illusztrálva. - mutattam rá. A férfi megrázta a fejét, és átküldött egy angolul beszélő barátot. Simon Watson

Borostyánbor, oxidált. Nem fog tetszeni.

Mint sherry, mondtam, és megpróbáltam bemutatni a borismeretemet. Sherrybe vagyok.

Nem édes - mondta, és forgatta a szemét.

Egyik sem sherry.

Addig néztük egymást, amíg adott nekem egy pohár tökéletesen hűtött, borostyánszínű árnyalatú száraz marsala-szerű bort. Habár karamellre emlékeztettek, szájban mereven éles és sós volt. Erős embereknek valóban. Christina rendelt egy pohár virágos és buja Catarratto-t. Odakint áthaladtunk a cigarettafüst felhőin és leültünk a járdára. Ez volt a séta . A gyerekek babakocsikban vagy szüleik karjában aludtak. Babázott idős hölgypárok haladtak el mellettük fehér cica sarkú cipőben és jade-zöld blúzban, tökéletesen beállítva a hajukat és a rúzsukat.

Mi vagyunk, mondtam Christinának, miközben karral karöltve mentünk haza.

Másnap reggel teljes jelentést adtam Francescának. És akkor megtaláltuk ezt a csodálatos helyet az utca túloldalán, mondtam, ahol a bor egy hordóból jön ki -

Ó, igen, mondta a nő, és elutasítóan intett a kezével. Ez a családom bora. Üzletünk.

Tenute Adragna? - kérdeztem, és megnéztem a borozóból vett kártyát. A nő a névjegykártyájára mutatott. Francesca Adragna . Természetesen.

A Gangivecchio felé vezető út egy keskeny kétsávos úton halad, amely kínosan megfordul a Madonie-hegységen keresztül, Palermótól keletre. Amint felmásztunk és a partvonal emlékévé vált, a levegő lehűlt és megtelt édes virágos sárga seprű, fenyőfák és vadon termő gyógynövények illatával. Mondtam Christinának, hogy minden egyes kanyarban tartsa nyitva a szemét, mert amikor megjelenik a középkori Gangi város, amely lefelé zuhan egy hegyoldalon, a távolban dohányzó Etna-heggyel, eláll a lélegzete. Bal: Karfiol eladó a Mercato del Capóban, Palermóban. Jobb: Giovanna Tornabene Gangivecchio-i konyhájában készíti az ebédet. Simon Watson

A faluban fekszik a Gangivecchio, a bencés szerzetesek által a 14. században épített birtok. Zöld és arany dombok emelkednek kifakult rózsaszín falain. Az udvarban fügefák, cserepes kaktuszok és gyógynövények versengenek a térért. Galambok barangolnak az apátságban. Nincs zaj, csak a szél.

Az ingatlan öt generáció óta Giovanna Tornabene családjában van, de csak 1992-ben vált híressé, miután az étteremben Giovanna és édesanyja, Wanda évekkel korábban nyitva állt. New York Times . Ez egy díjnyertes szakácskönyvhez vezetett, Gangivecchio szicíliai konyhája . Giovanna bezárta az éttermet, miután Wanda 2011-ben elhunyt, de továbbra is főzőtanfolyamokat kínál a Tenuta Gangivecchio, a szálloda fogadójának vendégeinek. Volt szerencsém elvinni egyet egy előző látogatásra.

Megérkeztünk, hogy megtaláljuk Giovannát, aki az ingatlanon gyűjtött mogyorót választja. Megkérdeztem, adhatok-e túrát Christinának ebéd előtt. Tudod a szabályokat mondta Giovanna egy legyintéssel. Arra a menagerie-re utalt, amelyet az ingatlan különböző területein elválasztott. Bemutattam Christinát a kutyáknak, macskáknak és galamboknak, minden kaput határozottan bezárva mögöttünk.

Visszatértünk a fogadóba, szédületesen a hely zilált szépségétől, amikor észrevettem, hogy az első kapu nyitva van. Pedro és Dolores, Giovanna két szeretett kutyája hiányzott. A szédülés émelygéssé vált.

Láttad, hogy bezárom a kaput, mondtam Christinának.

Bezárta a kaput.

Bezártam a kaput! Kiabáltam.

Giovanna kifutott a levegőtől.

Pedro és Dolores elmentek!

Ahogy haladtunk a hegyi utakon, az ablakok legördültek, a kutyák nevét visítva, elköszöntem a nyugodt ebédtől, és megterveztem az öngyilkosságomat. Ez volt az egyetlen megtisztelő cselekvés. Christina sírva fakadt, amikor Giovanna dudált ránk, hogy húzzunk át.

Menjünk vissza - mondta határozottan. Még nem fogok sírni értük. A caponata vár.

Giovanna az, hogy a kutyái a családja, de ő is profi. Soha nem engedte, hogy éhesek legyünk. A konyhába vezető úton megfogott egy üveg fehérbort. Szükségünk van erre mondta. Bal: Ai Lumi Tavernetta, Trapaniban, amely a hal kuszkuszára specializálódott. Jobb: Fehér-csokoládé-citrom Caprese torta a palermói Cioccolateria Lorenzóban. Simon Watson

Ha bárki caponata megkönnyíti a feszült helyzetet, az Giovannaé. Az étel Szicília emblematikus, a szigeten rengeteg padlizsánt, kapribogyót és olívabogyót használva keserédes , édes-savanyú. Miközben Giovanna főzött, elmesélte egyik eredettörténetét, miszerint ez először a capon szósz része volt (tehát caponata ), de a parasztok, mivel nem engedhették meg maguknak a csirkét, inkább húsos padlizsánt használtak.

Christina zöld fügeit tépte fel, amelyeket a fákról kiszedtünk, és egy serpenyőbe tettük, ahol disznóhúst hoztunk. Ez a tészta? Kérdezte. Mi van a szószban?

Kövér - felelte Giovanna, miközben a fügék cikáztak.

Újraszárított arany mazsolát és aszalt szilvát arab csirkéjéhez. Aztán fahéjban és vajban pároltuk a csirkét, amíg a konyha pékség szagú nem lett.

Ahhoz, hogy helyet kapjunk az asztalnál, félretettük a tányér sajtot és a forró paprikás lekváros üvegeket. Giovanna egy kis segítséget nyújtott magának, óriási segítséget pedig nekem és Christinának, ragaszkodva ahhoz, hogy fiatalok vagyunk. Annyira tele voltunk, mire ő kihozta limoncello hogy irgalomnak érezte magát. A délután apadt, kávét töltöttek, és újra beindult a valóság - órák teltek el, és a kutyák még mindig hiányoztak. Éppen elkezdtük járni a földet, és kerestük őket, amikor hallottam, hogy Christina sikoltozik, Pedro? Dolores?

A kutyák a fogadó előtti lépcsőn ültek, várták Giovannát, és úgy nézték a két amerikai lányt, mintha megbolondultak volna.

Amikor visszatértünk Palermoba, először a Politeama negyed felé vettük az irányt, hogy vacsorázzunk a Fritti e Fruttiban, az eredeti étkezési útvonalam egyik helyén, ahol asztalt biztosítottunk a hátsó kertben. A kistányéros menü a sült - sült dolgokat - és ezzel kezdtük ragù- töltött arancini , a Palermo utcáin értékesített hagyományos rántott rizsgolyók. Amint a felettünk lévő fában megcsillantak a fények, megittunk egy organikus Moscato-t, amelyet Arianna Occhipinti, egy fiatal természetes bortermelő, Szicília déli részéről készítettünk, és néztük, ahogy az étterem lassan megtelik elegáns, teknősbékahéjat viselő szülőkkel. Egy kis Brooklyn? - kérdezte a nővérem.

Sóhajtottam, és felidéztem, hogy Giovannával vacsoráztam egy előző út során egy étteremben, amelyet kipróbálni akart. Szinte kiváló - mondta. De csukd be a szemed.

Én csináltam.

Hol vagyunk? Kérdezte.

Hallottam, ahogy Rihanna játszik.

Amikor itt vagyok, azt akarom érezni, hogy Szicíliában vagyok - mondta nekem. Minden érzékemmel.

Újra lehunytam a szemem, de a Fritti e Fruttiban csak halk olasz nyelvű beszélgetést hallottam, robogókat az utcán, némi forgalmi zajt. Folyamatosan ellenőriztem az érzékeimet, miközben megkóstoltuk magunkat a arancini , egy tál párolt kagyló, egy tányér sós tőkehal. A menedzser simán újratöltötte a poharam Moscato-t, és dicséretet tett a választásomért. Nagyon éreztem, hogy Szicíliában vagyok.

Az elmúlt éjszakánkon Christinával ismét Disco Jesus figyelő pillantása alatt találtuk magunkat, ezúttal egy helyen, amelyet Nicoletta ajánlott, a La Rinascente áruház tetőtéri bárjában. Tökéletes negronikat ittunk, miközben a piazza túloldalán a Vucciria megtelt és a zene elkezdett szólni. Palermo háztetői levendulává váltak, amikor a szél feljött a tengerről, és fellazította a port az épületektől. A csalás érzésem elhalványult. Most már megértettem, hogy ami ellenállhatatlanná teszi Szicíliát, az a pusztulás és az örökkévaló egymás mellé helyezése, amit Nicoletta borzalomnak és szépségnek nevez.

Lenéztem a Vucciria-i gyerekekre, és felvontam a szemöldökemet Christinán. Egyre kellene mennünk, igaz? Így karöltve mentünk egy döntőbe séta .

A részletek: Mit kell tenni az olaszországi Szicíliában

Szállodák

Ai Lumi B & B Ez a Trapani szívében található egykori palota a város legjobb ételeit is szolgálja. Páros 111 dollárból; ailumi.it .

Butera 28 apartmanok: Gyönyörűen kialakított szállás egy felújított palazzóban, a feltörekvő Kalsa negyedben. Palermo; megduplázódik 67 dollárból; butera28.it .

Tenuta Gangivecchio: A Madonie-hegység mélyén található ez a rusztikus fogadó Gangivecchio ősi birtokán, kilenc szobával, nagyszerű borral és finom ételekkel. Palermo; megduplázódik 156 dollárból ; gangivecchio.org .

Éttermek

Fehér nyúl: A tenger gyümölcseivel foglalkozó város húsának szentelt étterem filével, különféle steak tartárokkal és párolt nyúlérmékkel. San Vito Lo Capo; jegyek 16–67 USD; ristorantebianconiglio.it .

Colicchia tészta: Világhírű granita olyan ízekben, mint a jázmin, a mandula vagy a citrom Trapani óvárosában. 6/8 Via delle Arti; 39-0923-547-612.

Sült és gyümölcs: Ez a pihentető hátsó kerttel rendelkező étterem kis tányérokból álló menüt kínál, és a modern szicíliai klasszikusokat veszi igénybe arancini . Palermo; előétel 6–26 USD; frittiefrutti.com .

A gálya: Kiváló lesz tészta szardínia ezen a vendéglátóhelyen a kalsa Piazza Marina-n. Palermo; 9–16 USD előétel; lacambusa.it .

Csemegeüzlet Enoteca Peraino: Kiváló csemege helyi sajtokkal, sonkával, olajbogyóval és más klasszikus olasz termékekkel. San Vito Lo Capo; 39-0923-972-627.

Tevékenységek

Főzés a hercegnővel: Vegyen egy piaci túrát Nicoletta Polo Lanza Tomasi társaságában, majd tanulja meg elkészíteni ételeit a Butera 28. szám alatti konyhájában. Palermo; butera28.it .

Capo Market: A Capo a leghangulatosabb és legimpozánsabb Palermo három nagy piaca között. Vásárolja meg az idényt, és készítsen harapnivalókat a meghajtóhoz. Via Cappuccinelle.

Zingaro Természetvédelmi Terület: Szicília első természetvédelmi területe a part hossza Scopello és San Vito Lo Capo között húzódik. Vagy túrázzon a teljes 7½ mérföldön, vagy induljon mindkét végén, és sétáljon el az egyik érintetlen strandhoz. riservazingaro.it .